Nyisztor Ilona (Ny. I.) nevét inkább a csángó népdalokkal és a népdalénekléssel társítják, ám kevesen tudják, hogy eredeti szakmája óvónéni. Harminc éve foglalkozik óvodáskorú gyermekekkel egy Oneşti-i óvodában hétköznap, míg hétvégeken a Pusztinai Magyar Házban művelődés-szervez, fiataloknak és idősebbeknek tanítja vissza hagyományukat.
Bencze Melinda (B.M.) már kisgyermekként óvónő szeretett volna lenni. Az Úr valóra váltotta álmát, így 18 éves korától foglalkozik gyerekekkel. Úgy érzi, hogy ez nem egyszerűen szakma, hanem hivatás, az ő hivatása. A kolozsvári Hófehérke óvodában dolgozik, 5 év szakmai tapasztalattal rendelkezik.
A szülőtől illetve a gyerektől való leválás lényegében a születéssel megkezdődik, mégis sokak az első óvodai napon ébrednek rá, hogy ezentúl naponta egy meghatározott időre el kell válni az addig megszokott környezettől és biztonságot nyújtó személyektől, illetve a szülőnek magától a gyerektől. Tényleg ennyire rémes ez a leválás, mint ahogy sokan gondolják?
B. M.: Nem (annyira) szörnyű a leválás, gyermeke válogatja. Úgy gondolom, mindenki egyedi módon éli ezt meg.
Ny. I.: Nehéz nagyan ez az elválás a gyerekeknek, de még a szülőknek es, mert megváltozik a program, a környezet, a társaság. Ritka az a gyerek, ha ki nem sír ilyenkor.
Hogyan viselkednek a gyerekek legelső napon illetve az első héten? Mi a tapasztalat, mennyi időre van szükség ahhoz, hogy a gyerek megszokja az új helyzetét?
B. M.: Az átlagos leszokási idő, tapasztalatom szerint egy hét. De, mint sok más esetben, itt is gyermeke válogatja. Vannak gyermekek, akik szinte zökkenőmentesen élik meg a leválást, és így az első óvodai napot is. Olyan gyermekek is akadnak, akiknek el kell teljen egy-két hét, amíg megszokják az új környezetet, annak szokásait. Ugyanez érvényes a viselkedésükre is. A tapasztalat azt mutatja, hogy minél több időt tölt a gyermek az új környezetben, annál jobban felszabadul. A hároméves gyermek (az első órákban/napon/héten) szemlélő, aki az idő elteltével nemcsak résztvevője lesz a tevékenységeknek, hanem elkezdi kipróbálni határait is.
Ny. I.: Ha első nap nem sírnak, akkor biztos a következő nap. Mert észreveszik, hagy az anyuka sok időt hiányzik, és ők nem bírják elviselni ezt. Egy hét alatt nagyjából belerázódnak az új ritmusba, de még így es akad olyan, aki év közben is nehezebb szűvvel lép be az óvoda kapuján.
Mit tud segíteni a szülő, hogy gyereke könnyebben illeszkedjen be az új környezetbe, illetve, hogy a leszokási folyamat minél kíméletesebben történjen?
Ny. I.: Sokat segít az, ha a szülő felkészíti a gyereket a változásra. Beszéljenek a gyereknek az új helyzetiről, ismertessék meg vele az óvodai programot, de ugyanakkor nyugtassák es meg, hogy visszatérnek hozzá mikor ott az idő.
B. M.: Annak a gyermeknek, aki a gyes időszakában szinte csak anyukával volt, sokkal nehezebb a leválás, mint annak, ahol nemcsak hogy testvére van, hanem szokva volt idegen emberekhez is. Például időnként más is felvigyázott rá, mint az anyuka (barátnő, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők). Ugyanakkor elvitték a szülők olyan környezetbe, ahol megismerkedhetett, játszhatott vele egykorú gyermekekkel (pl. játszótér, kismamaklub, családi rendezvények). Ennek alapján azt kell mondanom, hogy a szülők már csecsemőkortól kell folyamatosan felkészíteniük gyermekeiket a rájuk váró óvodára, iskolára.
Ha a szülő pozitívan áll hozzá az óvodához, annak gondolatához, akkor a gyermek is ilyen lelkülettel indul majd neki. Hiszen a gyermek mindenben lemásolja, leutánozza szüleit.
Beszélgessünk, meséljünk gyermekeinknek az óvodáról. Arról, hogy ott mi fog történni, miért kell neki oda járni, az ott szerezhető barátokról stb. A hároméves gyermekek sokkal többet képesek felfogni és megérteni, mint azt gondolnánk.
Ha a szülő már elengedte a gyermekét, s az az óvónővel eltűnik a teremajtó mögött, még ha sírva is történik ez, akármilyen nehéz a szülőnek, hagyja ezt így, menjen dolgára. Gyakran megesik, hogy még marad hallgatózni, hátha megnyugszik, miközben érkezik egy újabb gyermek, nyílik az ajtó, és minden kezdődik elölről, még nagyobb sírással.
Van-e olyan módszer vagy lehetőség, amivel a szülő dolgát is megkönnyíti ebben a leválási, elválási szakaszban az intézmény? Gondolok én egy olyan lehetőségre, amikor a szülő első napokban jelen lehet a tevékenységeken. Egyáltalán jó ötlet lenne egy ilyen?
Ny. I.: Tapasztalatam szerint ez nem jó, csak „nyújtsuk a betegséget”. Megszokja a gyerek, hagy játszik az anyuval, és mikor többet nincs az anyu, akkor kezd még jobban sírni. Viszont, ha program után egy szülő hamarabb érkezik, akaratlanul is felbolygatja a még ottmaradó, érzékenyebb gyerekeket.
B. M.: Vannak esetek és esetek. Van olyan gyermek, akinek önbizalmat ad az, ha az anyuka/apuka mellette lehet az első napon, netalán héten. De legtöbbször rosszat tesz a szülő azzal, ha marad, ha jelen van. Ilyenkor a gyermek nem a játékokra, a társaira, az óvónénire figyel, hanem arra, hogy anya/apa nehogy elmenjen, még játsszon vele stb.
Legtöbb állami óvodában meg van tiltva az, hogy a szülő belépjen a terembe, így ki van zárva az is, hogy napokig jelen legyen a tevékenységeken.
De ha a gyermek napközibe jár és a szülőnek lehetősége van rá, akkor jót tehet azzal a gyermeknek, ha az első évben/félévben akkor érkezik meg, amikor a csoport alváshoz készül (a délutáni alvás így otthon történik majd), illetve akkor, amikor a csemetéje felébredt (ha a gyermek már megszokta az óvodát, barátokra tett szert, akkor már ő fogja kérni, hogy menjenek érte később, mert délután is játszani akar).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése