A színes ceruzák a hozzájuk való papírokkal egyetemben minden korosztály kedvence lehet. A másfél évesnek maga a firkálás a lényeg. Neki ez okoz sikerélményt, hogy valamit megfog, végez egy mozgást vele, s annak a valaminek és a mozgás együttesének jól látható nyoma van a papíron. (Fehér papíron kerüljük a sárga és fehér ceruzák használatát, mert nem látványosak, ergo nem lesz kellő eredménye, sikere a lurkónak.) Nagyobbacska (óvodáskorú palánta) már maga kezd rajzolni, s kezdetleges firkáiba belelátja a „lovat szekérrel a templom előtt”, házat, családot, stb. Minél ügyesebben rajzol a csemete, annál jobban fejlődik a finom motorikus mozgása, vagy másképpen: úgy fejlődik a gyermek finom motorikus mozgása, ha minél többet rajzol, "firkál". A megfelelő csuklóhajlítgatások azokat az izmokat fejlesztik, amelyek később az írás megtanulásában segédkeznek. A baj ott kezdődik, amikor a nagy lendületben az apróság papír helyett a falra kezdi remekműveit felfirkálni.
Problémamegoldás: nyomj kezébe egy nagyobb méretű radírgumit, s mutasd meg, hogyan kell eltüntetni a ceruzanyomokat a falról, asztalról, s egyéb könnyen tisztítható felületről. Ezzel:
- tovább gyakorolja a csuklómozdulatokat, erősíti az izmait
- jó mókának tartja, jól fog rajta szórakozni (ajánlott vele egyszerre kezdeni a radírozást, s csak egy idő után vonuljon vissza a felnőtt)
- rajzolása következményeit a gyerek saját kezűleg tisztítja le (egy részét legalábbis), így
- a takarítás rejtelmeibe is betekintést nyer, miközben
- megtapasztalja, hogy minden tettének van következménye. Hátha legközelebb nem fog falra, asztalra, s egyéb könnyen tisztítható felületre rajzolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése