Újra felborult a jól kialakult rutinom. Pedig milyen büszke voltam rá! Kelés, öltöztetés, reggeliztetés, óvoda, munka, óvoda, ebéd, mosogatás, altatás (jobb esetben, de sajnos ritkán, alvás), játék, főzés etetés, mosogatás, játék, lefekvési ceremónia.
Kismaszat kezdte a sort, itthon kellett kezelni, s még jól bele sem tudtam rázódni a vele járó kavarodásba illetve visszarázódni a rutinba, már folytatta Nagymaszat is, akit kórházban kezeltek. Minden addigra jól kialakult rendszer esett. Ráadásul Kismaszat pesztrálását is meg kellett oldani egy teljes napra. (Köszönet érte a doktornőnek!)
Ennek a maratoni betegeskedés hatására elgondolkodtam, miről is mondtam le gyerekeim érdekében (értsd: mennyire változott meg az életem, hogy gyerekem lett).