A kesztyűvásárlás négy szabálya

Bevetésre készen...

Ha azt gondoltad idén (is) megúszod egy lanyhább időjárással a telet, akkor ez a nagy hideg hullám, biztos keresztbe húzta minden számításod.
Az is lehet, hogy most állsz neki fejvakarva előbányászni a múlt évi kesztyűcskéket, "hátha nem nőtte még ki a gyerek őket!" felkiáltással.
Bevallom, nekem a kesztyűvásárlás nagy fejtörés lett egy ideje. Miért? Mert míg az ember gyermeke csecsszopó elég ráengedni, illetve visszatűrni a kezére a hosszabb ujjú kabátkát, kezeslábast, így nem kell kesztyű. Mikor már elkezdünk járkálni, csak totyogunk jobbra-balra, s nem akarunk hozzámatatni mindenhez, így szinte bármilyen kesztyű megfelel. De mikor az apróság már járni is megtanult, akkor értelemszerűen a világot szeretné felfedezni, s ehhez elengedhetetlen tudomány a fogni tudás. És itt gyűlik meg az ember lányának a baja. Mit adjon fel a kölyökre?
Mire gondolj kesztyű vásárlásakor?
És itt kezdődik az én történetem.

Vajon mivel tudsz örömet szerezni a csemetédnek?

Azzal, ha a legszuperebb suhanóeszközt vásárolod meg számára és aztán ráripakodsz a "bestye kölykére", hogy össze ne törje azt, vagy azzal ha közösen megszerketáltok egy ideiglenes csúszó-mobilt, amit aztán lehet nyúzni?

Készen vagy? Indulunk!

Havat hozó dugóbábok

Az idei tél első havából gyorsan építettünk egy óriási hóembert. (Tényleg óriási volt, mert nagyjából akkora magas volt, mint jómagam.) Alább be is mutatom nektek, íme:

Konyhaablak-távlatból a lehídalás szélén álló hóemberünk.

De hamar elmúlt a tél, s Hóemberünk lassan-lassan hidat csinálva elolvadt. Nagy fájdalmunkat enyhítve Maszaték kitalálták, hogy építsünk bent is hóembert. Építőkockából próbálkoztunk, de az mégsem volt az igazi.
Nem tudom, ti hogy vagytok, de én gyűjtöm a borosdugókat (khm, s nemcsak) "majd csak jó lesz valamire!" címszó alatt. (Zember nem kifejezetten örvend neki...) Nade most előkaptam a dugihelyről őket, és fejest ugrottam a tervnek.