A Gyereketető írója Törpmanó oldalán (Interjú)

Sárosdi Virág, a gyereketető írója

20 éve gyereket nevelsz. Honnan jött az ötlet, hogy 6 gyerek mellett még blogolj is? Hobbiból indult vagy tervezett alkotói munka volt a blogolás?

Terveztem a blogolást. Az első blogom a Jócsont blog volt, azért indítottam, mert akkor mentem vissza dolgozni, és azt szerettem volna, ha ott összegyűjtve, csoportosítva vannak a logopédiai munka során használt játékaim, hogy bármikor elő tudjam kapni azt, amelyikre szükségem van. Aztán otthagytam az iskolát, és a gyerekeimet is kivettem az iskolából. Azóta inkább az otthoni oktatást igyekszem támogatni.

Mi az a többlet, amivel szerinted többet tudtál nyújtani otthonülő anyaként gyermekeidnek, és hogy látod az otthonoktatott gyerkőceid mennyiben fejlődnek eltérően az iskolai rendszerben tanult gyermekeidhez képest?

Mivel itthon voltam, az időm nagy részében készen álltam arra, hogy meghallgassam őket, hogy együtt legyünk. Persze az együttlétnek nem csak az a módja, hogy leülünk egymással szemben és beszélgetünk, hanem az is, hogy együtt válogatjuk szét a ruhákat, vagy együtt főzünk. Egy gyerek ezekből rengeteget profitál. Közben persze előjön sok-sok téma is, akár komolyabb, mélyebb kérdések is. Mivel sokat vagyunk együtt, ismerem a barátaikat, tudok a programjaikról, ezért hamarabb közbe tudok lépni, ha erre van szükség. És persze, volt ilyen is. A nagycsalád és az otthont teremtő anya sem garancia semmire, de az biztos, hogy a felmerülő problémák előbb felszínre kerülnek, és előbb lehet megoldást keresni rájuk. Hogy a kisebbek mennyiben mások mint az iskolai társaik - hát erre még korai lenne válaszolni. Egy-két dolog jut csak eszembe: nem nyaggatnak semmi divathóborttal, nem szeretnének sorozatot nézni, és nem hallgatnak olyan zenét, ami rendre kiveri a biztosítékot az előző generációnál.

A napjaik nyugodtan telnek, minimális rohanós időszak van az életükben, és ez kiegyensúlyozottá, nyugodttá teszi őket.

Főállású anyaként milyen nehézségeid és örömeid voltak? Melyek azok a sarkalatos pontok, amikre jó odafigyelni, ha az ember lánya „csak” gyereket nevel?

Már nem vagyok főállású anya, mert a legkisebb gyerekünk is elmúlt 8 éves. Bár elsősorban a gyerekeimet nevelem, de egyéni vállalkozó lettem. Így saját magam osztom be a munkaidőmet. Én nagyon szerettem „csak” gyereket nevelni, és nem azért kezdtem dolgozni, mert beleuntam a gyereknevelésbe, hanem mert már nem volt rám 100%-osan szükségük.

Hátulütőjét én nem látom, az én életemben nem volt hátrány, hogy itthon voltam. Ebben végig társam volt a férjem, és ez nagyon fontos volt számomra. Mindvégig támogatott abban, hogy itthon maradhassak, és rengeteget segített a háztartásban, gyereknevelésben, hogy legyen időm regenerálódni egy-egy nehezebb nap után, például amikor a hat gyerekből háromnak hányós-fosós vírusfertőzése volt.

Nem éreztem magam bezárva. Nagyon sokat jártunk össze más anyukákkal, a gyerekeink együtt játszottak, mi pedig beszélgettünk. Hétvégén pedig kirándulni mentünk, vendégeink jöttek, vagy mi mentünk másokhoz. Nagyon pörgős életet éltünk. Bár nem tudom, mi ez a múlt idő...

Hétvégén pedig kirándulni mentünk, vendégeink jöttek, vagy mi mentünk másokhoz.

Hogyan tudod összeegyeztetni a vállalkozósdit az otthonoktatással? Milyen beosztás szerint tanultok, illetve dolgozol?

Az otthonoktatás nem azt jelenti, hogy kettesben-hármasban görnyedünk a tankönyvek felett. Délelőtt például egyedül, önállóan dolgoznak, a megbeszéltek szerint, akkor én is elvégzem a házimunkát, ebédet főzök, megválaszolom a leveleimet stb. Ebéd után megbeszéljük, meddig jutottak a tanulásban, átnézzük az anyagot. Ha valamit nem értettek meg, annak együtt utánajárunk. Ők aztán edzésre vagy rajzra, angolra mennek, nekem pedig ismét van pár órám, amikor dolgozni tudok. Mivel a többi gyerekünk már gimnazista, ők gyakran csak 8-9 körül érnek haza. Ilyenkor megint együtt van a család. 11 körül azért elkezdenek ágybabújni, és akkor nekiállunk másnapra rendbe tenni a lakást. Az éjszakai takarítás az ára annak, hogy nagyjából rend és tisztaság van nálunk. Nekem ez mindig fontos volt, szóval úgy döntöttem, megéri:)

Az otthonoktatás nem azt jelenti, hogy kettesben-hármasban görnyedünk a tankönyvek felett. Délelőtt egyedül, önállóan dolgoznak, a megbeszéltek szerint, akkor én is elvégzem a saját dolgaim.

Különórákra vittünk mindenkit. Emlékszem, egyszer Zsombort kérdeztem meg, melyik órát szereti a legjobban. Azt válaszolta, hogy a fuvolát meg a sakkot. Hát ezért vittük őket. Mindegyiküknek megadtuk a lehetőséget, hogy zenét tanuljanak, sportoljanak. Aztán persze volt, amelyikük abbahagyta pár év után a zenetanulást, de ez nem baj. Van némi alapja, és bármikor újra kezdheti. Minthogy Zsombor például 5 évig fuvolázott, majd abbahagyta, és egy rá egy évre magától kezdett gitározni, és azóta is zenél. Anyagilag megterhelő, persze, de nekünk ez fontos volt, és mindig előteremtettük rá a pénzt.

Hat gyerek, hat külön egyéniség. Testvérféltékenység, villongások játékok fölött, elhaknizott szimpátiák fölött. Hogyan oldod/oldjátok meg?

Talán szerencsénk volt, de apróbb villongások voltak csak a gyerekeink között. Mai napig nagyon jó testvérek. A három nagyobb (róluk merek már kicsit biztosabban nyilatkozni, hiszen őket látom már félig "kész"-nek) 20-18-17 évesek, nagyon szoros a kapcsolatuk. A nagylányom éppen Skóciában tölt egy évet, de szinte minden nap beszélnek egymással. Örülök, amikor ezt látom, pedig nem volt ilyen elvárásom feléjük. De kicsinek sem voltak veszekedések köztük, nagyon jókat játszottak együtt.

Melyik az a menetrend, ami egy nyolctagú családot el tud igazítani, irányítani a napi rutin és az ünnepek világában? Hogyan néz ki egy laza, és hogyan egy zsúfolt napotok?

Számomra a férj segítése nem trükk, hanem létkérdés volt, hogy segít-e. Nekem soha nem kellett trükköznöm, hogy meglássa, ha nem bírom. Sőt. Emberfeletti, amit csinál sokszor: helyt áll a munkahelyén, három diplomát szerzett, itthon rengeteget segít. Bármiben: ha kell főz, matekot magyaráz, bármit megszerel itthon, és közel két évtizedig mesélt, felolvasott a gyerekeknek. Ráadásul sokáig ő volt az ügyeletes virrasztó a gyerekek mellett. Mivel én közel 10 éven keresztül szoptattam éjszakánként, ha bármelyik gyerek felsírt, beteg volt, akkor mindig ő kelt fel hozzájuk, vitte őket a fülészetre az éjszaka közepén is. Nem is tudom összeszámolni, hány éjszakát sétálgatott át gyerekkel a karjában, utána meg ment dolgozni....

Nálunk mindig nagyon szervezett volt az élet, viszonylag szigorú napirendünk volt, és talán van is a mai napig. A házimunkát elég gyorsan megosztottuk egymás között, szóval a gyerekeknek is volt feladatuk egészen kicsi koruktól kezdve.

Sokat gondolkoztam a zsúfolt és laza napról. Még a zsúfoltat tudom is milyen, de a lazát....szóval 6 gyerek mellett a laza nap is csak annyi, hogy reggel nem csörög az ébresztő, és jó eséllyel kialusszuk magunkat. Nálunk a laza nap hangulatához hozzátartozik a lágytojás reggelire. Mivel ez minimum 1 órás procedúra nálunk, ezt csak és kizárólag hétvégén, ráadásul a "semmiprogramnincs" hétvégén jön szóba. De a főzés, mosás, pakolás az mindennapos, állandó program.

Mit tanácsolnál egy „friss” anyukának, aki „csak” gyerekét, gyerekeit szeretné nevelni? 

Hát hogy őszinte legyek, passz...nem tudom. Egyszerűen csak együtt kell lenni velük, szeretni kell őket. Problémák, konfliktusok lesznek így is, úgy is... :)

Virág honlapját, a gyereketetőt itt tudod elérni. Katt ide!