2014. március 20., csütörtök

Honnan tudod? Ki mondta?

Kinőtt már a gyerek a "miért" korszakból.

Mostanában nem azzal foglalkozik, hogy ami van, miért van úgy, hanem azzal, hogy amit mondok, honnan tudom.

Mostanában az érdekli a gyereket, hogy én, a szülő,
  • honnan szereztem az információkat, 
  • honnan tanultam meg bizonyos dolgokat, 
  • kinek a véleményét fogadtam el, fogadtam meg.
Most. Régebb. Kicsi koromban.

Óvónénim mondta? Nagymamám? A tanítónéni? Édesanyám? Olvastam? Láttam?

S teszi ezt mindezt azért, hogy mintát kapjon, kövessen, tapasztaljon s tanuljon:
  • ő honnan tudhat meg dolgokat
  • kinek a véleményét fogadhatja el (kinek higgyen: szülő, nagyszülő, óvónő, tanító)
  • hogyan tapasztalhatja meg a dolgokat
  • hogyan járhat utána az őt érdeklő dolgoknak

Mit teszel, ha téged nyaggat azzal a kérdéssel, "honnan tudod", "de mondd meg, honnan tudod", "ki mondta", hogy ez történik, ha..., hogy így esik, ha..., hogy hideg/meleg/forró, ha...:
  • ráripakodsz?
  • elmagyarázod?
  • eltereled a témát?
  • elküldöd az apjához/anyjához, kérdezze meg tőle?

Minden reakciód fontos. Minden mozdulat, minden rezgésed lecseng benne és arra tanítja őt:
  • hogy nem fontos a problémája
  • nincs miért hozzád fordulni (neked) apró-cseprő(nek tűnő) ügyeivel, úgyse lel meghallgatásra
  • nem fontos számodra
vagy éppen az ellenkezőjét,
  • hogy a kérdéseit felteheti, mert meghallgatják
  • hogy kérdéseire igyekeznek választ keresni
  • hogy fontos szülője számára, mert időt és figyelmet áldoz a megoldásra, így közvetve rá is.

Nem az egyszeri esetekről beszélek. Hanem az általánosról.

Inkább erre vagy inkább arra hajlasz?

Te mit mondasz csemetédnek?

Kosztándi Tímea
családi élményszerző

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...